Marnie kezdte úgy érezni, hogy A máltai sólyom és Az aranypolgár után ha többel nem is, de legalább egy lépéssel közelebb került élete nagy kérdésének megválaszolásához. Ezek a filmek és az általuk képviselt értékek olyan erővel hatottak rá, amire nem volt felkészülve. Mindezek fényében egyre nagyobb érdeklődéssel tekintett a jövőbe, vajon mit tartogat még neki ez a könyv. Kíváncsian lapozott a következő fejezethez; 15. fejezet: Sajátosan modern.
- Hmmm ... Modern, tehát tuti európai. Német, francia, olasz ... bármelyik lehet. Na lássuk ...
A vakítóan fehér fény ismét egy kép elé vezette Marnie-t, amiből a lány korábbi sejtéseinek egyike beigazolódni látszott.
Párma, Olaszország, 1953. - Konferencia a neorealizmusról
Ezzel a felirattal találta szembe magát Marnie, mikor megérkezett egy ódon épülethez. Inkább hasonlított egy erődhöz, mint lakóépülethez, vagy bármihez, ahol kellemes dolgok történhetnek. Miután belépett és körbenézett, hamarosan rájött, hogy választania kell, mely előadásokat akarja meghallgatni:
Cesare Zanattini |
Le a dialektikával, avagy hogyan maradjunk hűek a valósághoz. |
Vittorio De Sica |
Mindennapi drámaiság. |
Roberto Rossellini |
Spontán szuggesszió. |
Luchino Visconti |
A francia realizmus hatása. |
Giulio Andreotti |
Mindent az olasz filmért! |
Nehéz volt a döntés, de végül Zanattini és Visconti mellett döntött.
