Marnie sokat gondolkodott az Aranypolgáron. A maga korában gondoltak róla valamit, majd a kövtkező generáció mit sem törődve ezzel piedesztálra emelte és már több mint tíz éve elvitathatatlanul a legjobb amerikai filmként tartják számon. 

- Ezek szerint nem az számít amit most gondolnak, hanem hogy a jövő felfedezi e a bennem rejlő kincset. - fordította le ezt Marnie a maga helyzetére. - Tehát igenis arra kell koncentrálnom, amit én akarok, amiben én hiszek, mert ha tényleg ezt kell csinálnom, idővel úgyis mindenki rá fog jönni erre.

Ezzel, úgy érezte, egy lépéssel közelebb került annak megoldásához, hogy mihez is kezdjen az életével. A könyvtárba visszatérve a 14. fejezettel folytatta a könyvet: A fekete detektív.

- Számítottam rá, hogy lassan ez következik, hisz ez is klasszikus. Na lássuk ...

- Szinte biztos voltam benne, hogy A máltai sólyom lesz a film. - nyugtázta Marnie és vidáman lépett be a következő fejezetbe.

Számításaitól eltérően azonban egy, a filmhez sehogyan sem köthető helyszínen találta magát, egy tüntetés kellős közepén. A résztvevők egytől egyig nők voltak és nem kifejezetten A máltai sólyom ellen tüntettek, sokkal inkább azok ellen, az 1940-es években készült filmek ellen, melyek a nőket femme fatale-ként ábrázolták.

 - Micsoda diszkrimináció, hogy a nőket úgy ábrázolják, mint a veszély fő forrásait, akik a férfiakat csak bajba sodorni tudják és önző módon használják őket. Egy erkölcsös nő ilyet soha nem tesz, hiszen nem ez az élet természetes menete. Ezekben a filmekben minden éjszaka történik, mikor már nem illik egy nőnek az utcán lenni. Felháborító, hogy ilyen példát állítanak a fiatalok elé. Mi lesz így a jövő nemzedékével? - Kezdte beszédét egy nagyobb csoport előtt az egyik tüntető. - Ezen túl pedig alkoholfogyasztásra biztatni a férfiakat ellen megy minden jó ízlésnek. Vége már az absztinencia idejének, de azért a ló túl oldalára sem kellene átesni. Mi lesz így a társadalommal?

Egy másik tüntető szintén a rögtönzött színpadra lépett és ő sem volt rest hangot adni véleményének:

- Jól működő társadalmunk egyik alappillére a rendőrség. Milyen jogon ábrázolják őket korruptnak, megvesztegethetőnek? Tán erre akarják biztatni az embereket? Mostantól ez lenne a helyes út? Az erőszak a társadalom megrontója, épp elégszer szembesülünk ezzel nap mint nap, nincs rá szükség, hogy még a mozikban is ezt lássuk. Be kell tiltani és meg kell semmisíteni az ilyen filmeket!

- Valami francia kritikus Film Noir-nak nevezi az ilyen filmeket. Azt bizony, sötét, fekete, az élet árnyoldalait mutatja be, nincs benne semmi optimizmus, amire pedig a háborúból hazatérőknek pedig igenis szükségük lenne. Le az ilyen filmekkel! - csatlakozott a felszólalókhoz egy harmadik nő is.

Marnie döbbenten figyelte az eseményeket. Kicsit tartott tőle, hogy elfajulnak a dolgok, de úgy tűnt, minden jelenlévő nagyon egyetértett az elhangzottakkal. Megpróbált eltávolodni a tömegtől, hogy kicsit körbenézzen a környéken. Talált egy mozit, ahol éppen A máltai sólyom volt műsorra tűzve, így habozás nélkül bement, hogy megnézze. A teremben férfiak és nők is voltak, már nyoma sem volt az utcán tapasztalt felháborodásnak. A film vetítése alatt Marnie összesítette a vásznon látottakat és a kint hallottakat. Meg kellett, hogy állapítsa, sok mindenben igazuk volt a felszólalóknak, ám ő korántsem látta annyira veszélyesnek ezt a filmet.

- Igen, megvan a csábító nő és a gyenge férfi, aki viszonylag sokat iszik. Ugyanakkor viszont fantasztikus, hogy az Aranypolgár óta mennyit fejlődött a képi világ és mennyi, ott megismert újítás köszön most vissza; nagy látószögű objektívek, felső és alsó kameraállások, és még a német expresszionizmus hatását is érezni lehet a világításban. Lenyűgöző.