A könyvtár magányában Marnie elmerengett. A belle epoque (szép korszak), bármennyire is megfoghatatlan, mégiscsak gyökeres változásokat hozott. Béke, optimizmus és felfedezések jellemezték, virágzott a művészet minden ága, melyben a filmkészítés is kivívta már a maga helyét.

- Apropó filmkészítés ... hol is tartottam? Ah megvan, a második fejezetnél. Lássuk csak ... Holdra szállás a századfordulón. - és ekkor ismét megjelent a fehér fény, ezúttal azonban egy furcsa kép volt a másik oldalon:

Marnie először megijedt, majd miután felismerte a képet, bátran indult el a könyv egy újabb fejezetének felfedezésére.

Nem máshova került, mint az Utazás a Holdba című film forgatására, 1902-be. Egy olyan műteremben találta magát, ami manapság színháznak is beillene. A díszletek, a jelmezek, mind ezt az érzést erősítették benne. Századforduló ide vagy oda, az egész igen komikusnak tűnt Marnie szemében. A kamera meg sem mozdult, minden a 'színpadon' történt. Egy jelenet egy felvétel. Nem vették fel ugyanazt több kameraállásból, nem volt közelítés, semmi. Csak a filmfelvevő és a szereplők. Na meg a monumentális, festett díszletek csapóajtókkal és titkos átjárókkal. Még csak a fényekkel sem játszottak igazán. Persze megvilágították a jeleneteket, de csak annyira, amennyire feltétlen szükséges volt.

Bár a film, Marnie ezt jól tudta, kevesebb mint 13 perc, a forgatás mégis egy egész napot igénybe vett a nehézkes díszletmozgatások és az utókor által stopptrükknek nevezett módszer miatt. Marnie korábban el sem tudta képzelni, hogyan is készül ez a valóságban. Tulajdonképpen néha fel sem tűntek neki az ilyen megoldások a kész művekben. Távcsövet székre cserélni egyszerűnek tűnik, de mikor egy szék hiányzik, az kellőképpen megnehezíti a dolgot. A távcsöves jelenet elkészült, a kamerát leállították, szereplők a helyükön, mindenki az égbe emelte a széket, kivéve egy valakit. Marnie csak kuncogott magában ezen, de végül csak megkerült az az utolsó darab is és elkészült a felvétel. A következő elgondolkodtató momentum az átöltözés volt. Sehogyan sem ment a lány fejébe, miért van rá szükség, miért nem lehet a nézőre bízni ennek kikövetkeztetését. Hamarosan erre is rájött, mintha olvasta volna valahol ...

Ekkor még nem a cselekmény és a történet volt a lényeg, hanem az, hogy egyáltalán mozgás volt a felvételen. Senki sem tudta elképzelni, hogy amit nem lát az is megtörténhet. A vizualitáson volt a hangsúly, semmi máson. Ez volt az oka annak is, hogy a filmben egyetlen egyszer alkalmaztak közelítést. Na persze azt sem valami különleges módon. Mélies ehhez is a színházat hívta segítségül és az ott használt technikát alkalmazta; csiga és kötél, ez volt a trükk. Marnie tudta, valahogyan arca is lesz a Holdnak, de az eddig látottak alapján el sem tudta képzelni, hogyan. Erre később, a vágás során kapta meg a választ.

A vágószobában, ahol egyébként nem most járt először, alaposan elcsodálkozott a korabeli módszereken. Olló és ragasztó, na meg egy lámpa, hogy lássák mi van a tekercsen. Ezen eszközök segítségével készültek akkoriban a filmek. Meliés a vágás minden pillanatát nyomon követte és a korábbi filmekhez képest újabbnál újabb ötletekkel állt elő. Marnie számára meglehetősen furcsa volt, miért úsztatta a képet helyszínváltozáskor, miért nem alkalmazott éles vágást. Aztán jobban belegondolt és rájött, hogy az ekkortájt készült összes filmben, amit látott, ezt a módszert használták.

- Valószínűleg nem tudják elképzelni máshogy ... - vonta le a következtetést a lány.

A precíz kivitelezés azonban sok időt vett igénybe, hisz a képkockák minden részletének pontosan passzolniuk kellett, akárcsak két képkocka egymásra illesztésénél, mely során két különálló dolog egységgé válik. Így lett például arca a Holdnak.

 Marnie úgy gondolta mindent látott, amit szeretett volna, úgyhogy elindult kifele a vágószobából. Kinyitotta az ajtót és ismét a fénnyel találta szembe magát, a másik oldalon pedig a könyvtárat látta.

 Visszaült a helyére és már éppen lapozott volna a harmadik fejezethez, mikor észrevette, mennyire elszaladt az idő. A könyvtár lassan bezár, neki meg haza kell mennie. Kíváncsisága azonban nem hagyta nyugodni és megnézte a harmadik fejezet címét: Gyerekcipőben a western