Jégbe zárt valóság. Marnie számára ez mindenképpen valami hideg és fázós dolgot jelentett, ezért jobbnak látta ezt a fejezetet másnapra hagyni, nem akart ismét megfázni és napokat vesztegetni a gyógyulásra. 

Borús, fázós reggelre ébredt, így nem is volt annyira feltűnő, miért van rajta meleg kabát a könyvtárba menet. Szokott helye ismét üres volt, így rögtön nekiláthatott a 6. fejezetnek. A fehér fény túloldalán hófödte tájat látott, de persze ez sem tántorította el Marnie-t. Ezúttal Észak-Kanadában, az inuit eszkimók földjén találta magát, Robert Flaherty filmforgatásán. A Nanuk, az eszkimót a filmtörténet az első, dokumentumfilmnek nevezett dokumentumfilmként tartja számon, ezért Marnie meghökkenve tapasztalta, hogy a forgatás inkább hasonlított egy stúdióban zajló fikciós film forgatására.

Nanukot Allakarialuknak hívták a valóságban és Flaherty nagyon sokszor szólt bele a dolgok természetes menetébe és instruálta az eszkimókat. Sőt, néhányan az inuitok közül még a kamera mögé is beálltak és az utómunkálatokban is részt vettek. A horgászás felvételét például legalább háromszor megismételték különböző kameraállásokból, így Nanuknak mindig újra kellett csinálni mindent. A filmben szereplő nők a valóságban Flaherty kegyeire áhítoztak, nem pedig Nanukéra. A háttérben tevékenykedő eszkimók ruházata még csak nem is hasonlított a filmben látható öltözékekre. Mint Marnie megtudta, az egy hagyományos, már régóta nem használt viselet volt, csupán a film és a rendező kedvéért vették fel.

A lány egy idő után megelégelte a látottakat és elindult vissza a könyvtárba.

- Látnom kell a kész filmet. - gondolta és egyenesen a videótár felé ment. Csak VHS-en volt meg a film, de Marniéknak, régi filmes család lévén, még tekercses filmlejátszója is volt, így egy videó kazetta nem okozott gondot. Hazavitte és betette a lejátszóba. Szerencsére senki nem volt otthon, így nyugodtan megtudta nézni, bár szíve szerint többször is abbahagyta volna, annyira szubjektívnek és irreálisnak látta az egészet.

 Az első dolog, ami szemet szúrt neki, a hosszú inzertek voltak, melyek ez alkalommal tényleg magyarázatként szolgáltak a látottakra vonatkozóan. Ennek ellenére Marnie kissé teátrálisnak érezte a bevezető szöveget, főleg a nagyszerű vadász halálára vonatkozó részt. Ezt egy kicsit meg is mosolyogta. A horgász jelenetben Marnie otthon is talált kivetnivalót. A helyszínen a többszöri felvételt és beállítást kifogásolta, otthon pedig a figyelmetlenségből adódó hibát bírálta; a háttérben ugyanis a 9. perc környékén elsétált valaki a Nanuk mögött.

 Marnie a film végén megállapította, hogy a Nanuk, az eszkimó összességében nem szól másról, mint az ember és a természet harcáról. Nanuk mást sem csinál, mint vadászik, halászik, evez és kunyhót épít; küzd az elemekkel a túlélésért.

Miután végzett a filmmel, Marnie azon tűnődött, vajon létezik e egyáltalán tökéletes dokumentumfilm? Képes e az ember egy adott dolgot teljesen objektíven, minden részletre kitérően ábrázolni?

- Valószínűleg nem, hiszen minden ember más élménykészletből gazdálkodik ezért ugyanazt a dolgot is másképpen éli meg. A filmet pedig mindenki a saját maga ízlése szerint vágja meg, ezzel, akarva vagy akaratlanul is, de torzít a valóságon.