Marnie-nak napokba telt, mire meggyógyult, ám ezt az időt is hasznosan próbálta tölteni. Előkeresett néhány könyvet az expresszionizmusról, csak hogy felkészüljön arra, ami rá vár. Emlékeiben egy rémisztően nyomasztó kép élt, ennek valóságtartalmáról szeretett volna megbizonyosodni.

 Az expresszionizmus gyökerei, mint Marnie megtudta, az első világháború utáni Németországban keresendők. Az 1920-as években Berlin volt Európa kultúrális központja, ugyanakkor a hétköznapi emberek életében még javában érezhetőek voltak a háború nyomai. A hiányérzet volt a mozgatórugója szinte minden expresszionista filmnek. A képi megjelenítés inkább absztrakt, a valóságtól elrugaszkodó volt. Szinte minden, ekkoriban készült filmben fellelhetőek ugyanazok a motívumok; lépcsők, tükrök, ferde, megtört vonalú díszletek, különleges fényhatások (fény-árnyék hatás), irreálisan torzított méretű tárgyak. A színészek korábban sosem tapasztalt heves gesztikulálása, szélsőséges mimikája, stilizált mozgása is mind a látomásos, lidércnyomásos hangulatot erősíti.

 Ezen tudás birtokában indult el Marnie újult erővel a könyvtárba. Útközben azon gondolkozott, vajon melyik expresszionista filmbe csöppen majd bele, illetve hogy a készítési folyamatba nyerhet betekintést vagy a korabeli vetítésen vehet majd részt. A válaszra nem kellett sokat várnia. A könyv az ötödik fejezetnél kinyitva várta az asztalon. Amint Marnie leült, máris megjelent a fény, a túl oldalon pedig egy rémisztő ember képe várta:

 - Szóval a Dr Caligari - gondolta Marnie és elindult. Legnagyobb meglepetésére azonban nem Berlinbe, de még csak nem is Németországba jutott. Ezúttal ismét Párizs volt a célállomás, méghozzá egy nívós kávéház, a Café de Flore.

- Persze, hiszen Franciaországban igen pozitív volt az expresszionisták fogadtatása.

Éppen a filmvetítés kezdetére ért oda, gyorsan leült és épp csak körbe tudott nézni a teremben. Körülötte csupa, manapság klasszikusnak tartott irodalmi személyiség ült, mind az "elveszett nemzedék" tagjai; többek között Ernest Hemingway, T.S. Eliot, F. Scott Fitzgerald, Ezra Pound és E.E. Cummings.

A filmet mindenki végignézte, majd heves vita alakult ki. Marnie csak ült és figyelt. Abban mindenki egyetértett, hogy az érzelmi azonosulás elkerülhetetlen és a képi világ meglehetősen újszerű és szokatlan. Abban azonban már közel sem volt teljes az egyetértés, hogy ez a film előnyére vagy hátrányára vált e. Egyesek üdvözölték a sejtelmességet, misztikumot, mások viszont az egyértelmű történetiséget hiányolták. A drámai feszültségek ismétlődése mindenkinek elnyerte a tetszését, csakúgy mint a baljóslatú előjelek többszöri megjelenése, melyből a néző már előre sejtheti mi fog következni.

Marnie, miután mindenkit meghallgatott, úgy gondolta eljött az ideje annak, hogy hazatérjen. Amint kilépett a kávéházból, megjelent a fény, így ezt hamar megtehette. Mikor visszaért, elmerengett a korábban olvasottakon és az imént látottakon, hallottakon.

A képi világ teljes mértékben megfelelt a várakozásainak és neki tetszett is. Marnie szerint a történetnek jót tettek a használt díszletek, az elnagyolt bútorok, az asszimetrikus vonalvezetés. A színészek arcjátékától többet várt ugyan, de Dr Caligari mimikája azért még így is sokat sejtető volt. Az árnyékok segítségével megjelenített gyilkosságról Marnie-nak névadója, Hitchcock és a Psycho jutott az eszébe.

- Nyilván, ez a film a horror és a sci-fi elődjének is tekinthető - vonta le a következtetést.

A történet vonalvezetése okozta a lánynak a legnagyobb fejtörést; voltak részek, mikor nem egészen értette, még az inzertek magyarázatával sem, hogy mi történik, de a végén azért minden világossá vált.

- Gondolom ez a rejtelmességre való törekvés egyik mellékhatása lehet. Tulajdonképpen ha jól odafigyeltem volna, lehet, hogy már előre ki tudtam volna következtetni a történéseket. - állapította meg.

Marnie-nak eddig is ez volt az egyik kedvenc filmje, korszaka és valószínűleg ez a továbbiakban is így lesz, hiszen annyi, a korban szokatlannak számító újítást alkalmaztak.

- Na lássuk, felül tudja e múlni ezt az élményt valami? 6. fejezet: Jégbe zárt valóság  Ez vajon mi lehet?