Friss, késő tavaszi reggel volt. A madarak már csiripeltek, a levegő friss volt, szinte roppanós. A Nap épp' csak elhagyni készült a horizontot, narancssárgára festve a látóhatárt. Az utcáról csendes morajlásként szűrődött be az ébredező város zaja. Marnie sokáig akart aludni, de az előző nap eseményeinek hatására igen nehezére esett az alvás. Már egy ideje nyugtalanul forgolódott az ágyában, ezért úgy döntött elérkezett a felkelés ideje.

- Ha elég lassan készülök, talán még a könyvtár is kinyit. - gondolta és elindult a fürdőszobába.

Útközben volt ideje még egyszer átgondolni mindent. Lumiére fivérek, Mélies, századforduló, a film születésének kora, technikai lehetőségek és a sor persze végtelen volt. A legszürreálisabbnak mégis, érthető módon, a könyvet találta, melyen keresztül ebbe a meseszerű világba belecsöppent.

- Mintha csak egy filmben lennék. A saját filmemben.

Amint megérkezett a könyvtárba, rögtön a már ismert polc felé indult és kereste a könyvet. Levette a polcról és kényelmesen elhelyezkedett egy közeli fotelban.

- Szóval a harmadik fejezet: Gyerekcipőben a western .- elgondolkodott egy kicsit. - Mitől is lesz jó egy westernfilm? Lássuk csak ... mindenképpen kell lennie fegyveres rablásnak, de legalább egy kísérletnek. Természetesen szabadtéri helyszín kell, valahol a határvidéken. Ez manapság már nem létezik, hiszen az ország (Egyesül Államok) óceántól óceánig terjedt. A korban, azonban, amiben az ilyen típusú filmek játszódnak, keleten az Atlanti óceán, nyugaton a préri volt még a határ. Az emberek többsége a jobb, könnyebb élet reményében próbálta meghódítani, a kisebbségben lévő rablók, tolvajok pedig a könnyen megszerezhető zsákmány lehetőségét látták benne. Szükség van még lovakra, esetleg egy kis lovas üldözésre és persze a tűzharc is elengedhetetlen.

- Kíváncsi vagyok ... - Marnie kinyitotta a könyvet és  a fény túloldaláról vonatfüttyöt hallott. Körbenézett, vajon más is hallotta-e, de körülötte mindenki ugyanolyan elmélyülten olvasott, mint korábban.

A következő percben korabeli ruhába öltözve egy zakatoló vonaton találta magát 1903-ban. Fején tollakkal díszített széles karimájú kalap, nyakában gyöngysor, szoknyája földig ért, derekán öv. Az ablakon kinézve egyértelművé vált, hogy nem egy valódi vonaton ül, hanem egy filmforgatás kellős közepébe csöppent, ezúttal mint szereplő. A forgatási szünetekben az is nyilvánvalóvá vált Marnie számára, hogy nem a vadnyugaton van. Sőt, még csak nem is a nyugati parton. Fort Lee-ben (New Jersey) volt, egy óriási stúdió vonatállomásán. Edison, a rendező, folyamatosan instruált, felügyelt, mindenbe beleszólt. A kor hagyományainak megfelelően, egy kivételtől eltekintve, csak totálképeket vettek fel. Az az egy kivétel pedig, Edison maga vallotta ezt be már a forgatáson, mobilis, a film szinte bármely részébe beilleszthető.

Marnie nagyon várta, hogy helyszínt váltsanak és az általa más western filmekben megszokott díszletek között folytatódjon a forgatás, de hiába. Hamarosan rá kellett jönnie, hogy A nagy vonatrablás, 21. századi értelemben nem is western. Sokkal jobban hasonlít inkább egy bűnügyi filmre. Van benne rablás, menekülés, üldözés, de a végén természetesen a bűnös elnyeri méltó jutalmát.

Az erdőben, a forgatás kellős közepén Marnie egyszer csak ismét meglátta a fényt. Gondolkodás nélkül indult el, hiszen most első alkalommal csalódott. Többet várt a filmtörténetben elsőnek nevezett western filmtől.

A könyvtárban aztán elgondolkozott. Mindennek ellenére, mégiscsak szép hosszú pályafutása volt a műfajnak. Közel 60 év, hiszen az 1960-as évekre már elfogytak a lehetőségek. Filmek ugyan még készültek, de egy adott korszakot, egy adott helyszínen nem lehet végtelen, újszerűnek ható módszerrel bemutatni.

- Ez is megvolt, talán a következő jobb lesz. - gondolta Marnie és tovább lapozott:  4. fejezet: Egy egész estés hőskor.