Marnie Jones. Szokványos, de mégis különleges. Szülei a '60-as évek Amerikájában találtak egymásra, mikor a világ filmipara gyökeres változásokon ment keresztül. A szülők mégis kitartottak egymás mellett is és az iparág mellett is. Marnie a család negyedik gyermeke, egyetlen lány. Testvérei Charlie, Buster és Douglas mind a némafilm nagyjai után kapták a nevüket. A szülők ezzel is tisztelegni akartak a klasszikusok előtt. Marnie ilyen szempontból is kivétel volt; ő egy Hitchcock hősnő után kapta a nevét. A családi szokásokhoz igazodva eddigi élete a filmekről szólt. Rengeteget látott és hallott róluk. Családi elvárás volt, hogy minden gyermek járatos legyen ebben a világban. Bátyjai annak rendje és módja szerint el is helyezkedtek már; Charlie opertőr lett, Buster hangosító, Douglas pedig ... nos belőle egyszer talán híres filmsztár lesz. Most még szabadúszó, független színészként határozta meg pozícióját. Marnie-nak is az volt a természetes egész életében, hogy ezt a hagyományt kövesse.. Egy ideig legalábbis. Kamaszkorában kezdett el lázadni ez ellen, szeretett volna valami mást csinálni. Nem tudta mit, csak azt, hogy ne legyen köze a filmekhez. Hisz' manapság mindenki sztár akar lenni, melyhez a legrövidebb út a mozgóképen keresztül vezet. Ő nem akart ebbe a mókuskerékbe bekerülni, viszont a szüleinek sem akart csalódást okozni, így megállapodást kötöttek.

Marnie-nak egy nyara volt arra, hogy kitalálja mit is szeretne, de a listára a hollywoodi álomnak is fel kellett kerülnie. Ennek fényében a lány a könyvtárban kezdte a keresgélést. Lapozgatta a katalógust, nézegette a témaköröket, de valahogyan mindig ugyanazon az egy könyvcímen ragadt meg a szeme. The Magic Book of Movies.

- Kezdjük mondjuk ezzel, legalább az elején túl leszek rajta. - gondolta és elment megkeresni a könyvet. Egy távoli, szinte már eldugott polcon találta meg. Belelapozott. A cím alapján valami különlegesre, varázslatosra várt, de első ránézésre semmi különlegeset nem talált. A tartalomjegyzékben sok ismerős név és filmcím volt. Lumiére, Griffith, Chaplin, A jazz énekes, A máltai sólyom ...

- Elolvasom az első fejezetet és meglátjuk ...

Kinyitotta a könyvet, ám ekkor hirtelen elvakította valami. Nagy fehérség és a másik oldalon egy név: Grand Café.

- Érdekes, valahonnan ismerős ez nekem ... - Gondolta Marnie majd megindult, szinte öntudatlanul a Grand Café felé. A következő pillanatban már ott is volt. A Lumiére fivérek első nyilvános filmvetítésén, 1895-ben, Párizsban.

 A teremben izgatott morajlás hallatszott. Mindenki, aki ott volt (elsősorban a polgári réteg tagjai), hallott már ezt-azt az új találmányról, de még sohasem látták, tapasztalták. A helyiség, ahol a vetítés zajlott, a földszinten volt, méretes viktoriánus ablakait súlyos bordó függönyök takarták. A közönség, férfiak és nők egyaránt, kényelmetlennek tűnő faszékeken foglaltak helyet. A teremben egy zongora is helyet kapott, ez szolgáltatta a zenét a filmeket megelőzően és a vetítés alatt is. Néhányan a hátsóbb sorokból nem tetszésüket fejezték ki a nők által viselt díszes kalapok miatt, melyek belelógtak a látóterükbe. Marnie gyorsan keresett magának egy helyet és érdeklődve várta, mi fog történni.

A lány számára kicsit szokatlan volt a helyzet, hiszen ő már látta ezeket a felvételeket, ismerte a történetet, fel volt készülve a közönség reakciójára. A közönség lelkesedése, megdöbbenése mégis magával ragadta. Nem hitte, hogy a 21. századi filmek után még érdekes lehet, ahogyan az emberek közel egy percen át özönlenek ki egy gyár ajtaján, egy kameraállásban, egy beállításban, vágás nélkül. Manapság nincsen már ebben semmi rendkívüli. Akkor, 1895-ben azonban mindenki azt hitte ez a jelen, a valóság. Ott és akkor történik minden. Hiába tudták, hogy nem, az agyukba még nem égett bele ez a tudat. Nem voltak még tapasztalataik arról, milyen az más, jelen nem lévő embereket mozogni látni. Marnie le volt nyűgözve ettől a naivságtól; csak nézte az embereket, az arcokat. A tenger című film volt az utolsó és ez meglepte a lányt. Na nem a film, hanem hogy a Vonat érkezése nem volt a látottak között. Nem értette, hiszen az ő világában mindenki, vagy legalábbis a többség úgy tudta, hogy ez váltotta ki a legnagyobb meglepetést és félelmet a nézőkből az első vetítésen.

-Ennek utána kell néznem ... - gondolta és elindult a kijárat felé. Ott azonban ismét azt a furcsa, szikrázóan fehér fényt látta, mint mielőtt a Grand Café-ban találta magát. A következő pillanatban megint a könyvtárban ült, az asztalon pedig ott hevert a könyv. Marnie belelapozott az első fejezetbe és elmosolyodott. Valóban varázslatos ez a könyv.

-Ki gondolta volna, hogy más megvilágításban, a már jól ismert dolgok is lehetnek érdekesek.

Tovább lapozott a második fejezetig, melynek címe: Utazás a Holdba a századfordulón.